Egészen pontosan ennyi időt töltöttem Írországban. Ha nem számoljuk a látogatásokat, de ebbe csak a ki- és a hazacuccolás közötti időszak számít bele.
Olyan nagyon nem sok idő, de nem is kevés. Sok minden belefért, de sok minden nem. Most megpróbálom összeszedni, mit tanultam, milyen tapasztalatokat gyűjtöttem, és melyek azok a tényezők, amik nehezítik a mindennapi életbe való visszaszokást (van ilyen szó?) itthon.
Ha mostanában bárki megkérdezi, milyen volt, milyen az élet Írországban, csak egyet tudok mondani: nyugodt. Eleinte nehéz volt megszokni, hogy lassabb az élet, két kézzel téptem a hajam, ha valami nem haladt a kellő sebességgel, de idővel megszoktam, néhány szituációban át is vettem ezt a mentalitást. Nem tudom már magam felhúzni, ha pl. nem jön időben a busz. Nem hajolok ki teljes felsőtesttel, hogy jobban lássam, mi fordul be a kanyarban. Majd jön, amikor akar.
Ami a nagyobb gondot fogja okozni, és szinte azóta edzem magam rá, amióta kint vagyunk/voltunk, a dohányzás. Először furcsa volt, de nagyon tetszett, hogy bárhova beültünk meginni valamit, bárhova mentünk szórakozni (akár táncos helyre), sehol sem lehetett dohányozni, csak az udvaron vagy a pub előtt. Hazaérve nem volt a hajunk és a ruhánk büdös, nem kellett fulladozni, amíg üldögéltünk, és akár családostól, kisgyerekkel is részt lehetett venni bármelyik pub által szervezett buliban. Persze, nem az éjszakai pörgésre gondolok.:) Sejtem, hogy nem lesz egyszerű, ha itthon szeretném kiválogatni azokat a helyeket, ahol nem kell szagolni a füstöt, de igyekszem.
Aztán itt van az öltözködés. Eleinte furcsán szemléltem a lányokat (és a fiúkat is, de az ő öltözködésük kevésbé extrém), ahogy látszólag válogatás nélkül dobálták magukra a ruhát. Úgy tűnt, azt vették fel, ami a kezükbe akadt. Már kezdem úgy gondolni, hogy ez nem igaz. Egész egyszerűen számukra azok a ruhák egymáshoz illőek, és abban érzik jól magukat. Most, hogy eltöltöttem pár napot a városban, amikor az ügyeket intéztem, azt láttam, hogy mindenki szinte egyformán öltözik. Pár óra elteltével kicsit unalmas, hogy majdnem ugyanazokat a ruhákat látom. Nem gondoltam volna, hogy hiányozni fog az ír öltözködés. Tulajdonképpen nem is tudom, hogy konkrétan az hiányzik-e, de tény, hogy kevésbé színes a város összeképe.
Biztosan lesz még egy halom dolog, amivel kapcsolatban el kell hagynom a dublini gondolkodást, és ezt nem nagyképűségből mondom. Majdnem 2 év nagy idő ahhoz, hogy a mindennapi élethez szükséges dolgokat megszokja az ember. Most újra meg kell szoknom, hogy az árak több nullával végződnek, és ritkán érnek véget a második számjeggyel. Nem lesz nehéz, csak az első napokban lesz furcsa, azaz mostanában.:)
Mivel írországi pályafutásom most lezárult, a főhadiszállás elköltözött, ez a blog elvesztette aktualitását. Ez nem azt jelenti, hogy elhallgatok, csak költözöm. Ismét. Most ide.
Szép volt, jó volt. Talán még jövök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése