Csakazértis grilleztünk

Ádám, Csöpi unokája a nyári szünetből 1 hónapot itt töltött. Megbeszéltük, hogy ezalatt legalább egyszer csapunk egy kerti partit. Nem esett állandóan az eső, de amikor mindenkinek jó lett volna, nyilván igen. A grillezés folyamatosan halasztásra került. Aztán eljött az utolsó hétvége, az utolsó lehetőség. Szombaton szép idő volt, ahogy kell. Biztosra vettem, hogy vasárnap eső lesz. Úgy tűnt, tévedtem. Délelőtt nagyon szép idő volt, sehol egy felhő. Csöpiéknek du. 3-ig programjuk volt, utána az időtől tettük függővé, hogy mi legyen. Mondanom sem kell, hogy ahogy közeledtünk a 3 órához, egyre rosszabb lett az idő. Biztos, ami biztos, a húst bepácoltam. Ha más nem, megsütöm a sütő grillező funkciójával, mert az is van.:)

Nem sokkal a magyar nagydíj után Csöpiék bejelentkeztek, hogy megérkeztek, jöhet a sütögetés, mivel az eső elállt, az ég kitisztult. Ha nem az utolsó lehetőség lett volna, valószínűleg hagyjuk az egészet, de mivel az volt, és nagyon rákészültünk, fogtuk a bekészített cuccokat, és átvonultunk. Mialatt Attila a tűzgyújtással volt elfoglalva, elkezdett cseperegni az eső. Na, ezen a ponton már nem voltunk hajlandóak feladni. Fogtunk egy esernyőt, eleinte azt tartottuk az éledező tűz fölé. Később Csöpinek szuper ötlete támadt: a grillsütő pihenésekor az esőtől való védelmét biztosító nylonzsákot csipesszel az ereszcsatornához és a szemben lévő szárítókötélhez erősítettük, a lefiggyedő részt partvissal kitámasztottuk. Igazi balkáni hangulatú előtetőt pattintottunk.:)

Mire ezzel végeztünk, és elégedetten szemléltük a végeredményt, az eső elállt, és már vissza sem jött. Magam előtt látom, ahogy a felhők ujjal ránk mutogatva, térdüket csapkodva röhögnek rajtunk, hogy milyen jól megszívattak bennünket azzal, hogy kicsavarták magukból a maradék vizet.:)
Legközelebb már tudni fogjuk, hogy kell esőben grillezni.:)

Helyettesítés

Múlt pénteken Reni hazament 2 hétre, és megadta 2 családnak a számom, ahol időnként szokott vigyázni a gyerekekre, hátha kellene nekik bébiszitter, amíg ő otthon van. Őszintén szólva azt hittem, hogy csak akkor hívnak, ha minden kötél szakad, hiszen mégis Renit ismerik ők is, a gyerekek is, és ha ő nincs itt, akkor kétszer is meggondolják, menjenek-e valahova. Csupán 2 hétről van szó. Meglepődtem, amikor pénteken este csörgött a telefon, és az egyik anyuka az iránt érdeklődött, másnap este tudnék-e vigyázni a gyerekekre. Persze, hogy tudtam.

Kicsit féltem, mert nem tudtam, hány gyerek van. Valahogy azt éreztem, hogy ez a 3 gyerekes család, és tényleg. Egyszer Reni mesélte, hogy volt olyan este, amikor a legnagyobb úgy túlpörgött, hogy meg kellett mosni hideg vízzel az arcát. Ajaj...:)

Azt az eligazítást kaptam a szülőktől, hogy a gyerekek majd szólnak, ha álmosak, és menni akarnak aludni. Meg is lepődtem rendesen, de nem az én dolgom. A kislány (4 éves) tényleg szólt viszonylag időben. Viszonylag, mert talán kicsivel elmúlt este 9. Szerintem egy 4 évesnek ez igen késő, de ha azt mondták, szól, akkor meg kellett várnom. Az 5 év körüli és a 7 év körüli fiú még megnézte néhány focimeccs összefoglalóját, majd 10.30 körül a nagyobb is elvánszorgott aludni. Az 5 évesnek nem akart leragadni a szeme. Az esti műsorok közül a pankrációt választotta. Klassz. Nem sokkal éjfél előtt megkérdeztem, biztosan nem álmos-e, hiszen mindjárt éjfél. Valószínűleg az éjfél szó volt sokkoló számára, hiszen azonnal felpattant, kikapcsolta a tévét, és ment aludni.:)

A héten újabb telefont kaptam az anyukától, hogy szombaton ráérnék-e megint vigyázni a gyerkőcökre. Naná.:) Éppen vacsoráztak a gyerekek, és mielőtt a szülők kiléptek az ajtón, elmondták a tegnapra vonatkozó szabályokat: a fiúk kimehetnek még játszani a parkba, de este 8-kor be kell jönni, 9-kor pedig lefekvés. Nehezményezték, de elfogadták. Amikor eljött a 8 óra, elkezdtem aggódni, hogyan fogom behozni a fiúkat, miközben a lakáson belül egy 4 éves testi épségére kell vigyáznom. Szerencsére megoldódott a probléma, 8 után pár perccel egymás után érkeztek a srácok. A nagy a tévé elé, a kicsik az ugrálóvárba mentek, és legnagyobb meglepetésemre 9-kor a nagy kikapcsolta a tévét, kijött az udvarba, és közölte az öccsével meg a húgával, hogy lefekvés. Zokszó nélkül elhagyták az ugrálóvárat, és mentek átöltözni. Csak lestem. 9.30-ra már mindenki a saját szobájában várta az álommanókat. Amikor mondtam a hazaérkező szülőknek, hogy 9-kor maguktól mentek a gyerekek aludni, az anyuka cinkosan rámnézett, hogy nyugodtan megmondhatom az igazat.:) Hallottam, amikor meglepetten adta tovább az információt a férjének, miszerint a fiúk 8-kor bejöttek, 9-kor pedig mentek aludni.:)

Reni jövő héten hazajön, én meg fájó szívvel adom vissza őket. Én csak a helyettesítő gyerekőr vagyok.:)

IKEA

Nem gyakran hallgatom a rádiót, amikor egyedül vagyok itthon. Attilának szüksége van háttérzajra, zenére. Reggel, amikor felkel, este, amikor hazaér, az első dolga, hogy bekapcsolja a rádiót vagy a tévét. Valaminek szólni kell.:) Nem bánom, de amikor egyedül vagyok itthon, sokszor csak élvezem a csendet.:)

Ma mégis bekapcsoltam a rádiót. Zenére vágytam. Újakra, még nem hallottakra, vagy éppen olyanokra, amiket csak a rádióban hallhatok. Amilyen szerencsém van, az általam választott időben igen ritkán volt zene az általam kedvelt adón (Dublin Q102), ám annál több beszéd. Nem is nagyon figyeltem oda, csináltam a dolgom. Aztán egy szóra felkaptam a fejem. Mintha azt mondta volna, hogy IKEA. Á, biztos rosszul hallottam. Korábban olyan hírek keringtek, hogy júniusban nyit a dublini IKEA. Még csak július van.:) Hegyeztem a fülem. Telefonos riport egy hölggyel egyenesen az IKEA-ból. A hölgy rendkívül izgatott volt. Azt mondta, gyakorlatilag minden készen van a hétfő nyitáshoz. Nocsak! Még a végén sikerül. Igaz, nem június, de 1 hónapos késés Írországban tökéletes pontosságot jelent.:)

Nem hagyott nyugodni a dolog, úgyhogy utánanéztem a neten. Megtaláltam kőkeményen leírva, hogy június 27-én hétfő nyit a dublini IKEA. Hiszem vagy nem, ez már így lesz.:) Bár sosem gondolkoztatott el, honnan jött az IKEA név (azt gondoltam, svédül lehet valami értelme, pl. bútor:D), mindenesetre a cikkből ezt is megtudtam. IK - az alapító monogramja (Ingvar Kamprad), E - a farm, ahol Ingvar felnőtt (Elmtaryd), A - a farmhoz legközelebb található svéd falu (Agunnaryd). Na, már ezt is tudom.:)

Harc az esővel

Tegnap délután igen szépen sütött a nap, ezért úgy gondoltam, gyorsan bedobok egy mosást, és meg is szárad. Eddig jó volt terv. Ott hibáztam, hogy elbíztam magam. Nagy merészen éjszakára is az udvaron hagytam a ruhákat lógva. Ez volt a baj. Éjjel félálomban úgy hallottam, mintha esne az eső. Kiugrottam az ágyból, tizedmásodperc töredéke múlva már az ablaknál álltam, és szomorún konstatáltam, hogy bizony, esik. Szegény ruhák bánatosan lógtak a kötélről, de az éjszaka közepén, pizsamában nem tudtam a segítségükre sietni. Fonnyadt arccal, és abban reménykedve, hogy reggelre eláll az eső mentem vissza aludni. Reggelre nem állt el, sőt. Attila éppen indult volna dolgozni, amikor elkezdett zuhogni. Jaj...

Adtam magamnak és az esőnek még egy kis időt, azt vártam, hogy legalább annyira elálljon, hogy a mosósufnit ronggyá ázás nélkül meg tudjam közelíteni. Miután ez 10 óráig nem következett be, fogtam a mosószert és az érmét, majd kivonultam. Egy rövid programmal újra átmostam az esővízzel és némi porral alaposan átitatott ruhákat. Maradt idő egy másik gyorsprogramra -egy érme másfél órán keresztül biztosít áramot a mosáshoz-, azalatt kicsit szárítottam a többszörösen átmosott ruhákon. Miután mindezzel végeztem, és éppen a gépből szedtem ki a ruhákat, különös dolog vonzotta magára a tekintetem. A mosósufni deszkái között besütött a nap. Mi a fene? Kikukkantottam a sufniból, megvizsgáltam az eget. Igen, az eső elállt, és igen, süt a nap, holott pár perccel ezelőtt még nem mertem elhagyni a lakást esőkabát nélkül. Gondoltam egy merészet, és kiteregettem a ruhákat a kötélre. Azóta kint lógnak. A nap megállás nélkül süt, időnként a szél is besegít a szárításba, úgyhogy meg kell jegyezzem, most jól döntöttem. Az más kérdés, hogy bár el kellene slattyognom a boltba, de nem merek mozdulni. Félő, hogy amit befordulok a sarkon, elered az eső. Kicsit még hagyom a ruhákat lengedezni a nyári szellőben -ennyi nekik is jár:)-, aztán véget vetek a napozásnak, és nekivágok a bevásárlótúrának.

Mi a történet tanulsága? Talán annyi, hogy majdnem 2 év után is meg tudom magam szívatni azzal, hogy elbízom magam az ír időjárással kapcsolatban.:)

Beköltözés

Egy ideje fontolgattam már a költözést, de mindig elvetettem. Nem volt kedvem megoldást keresni arra a problémára, hogy miként lehetséges majdnem 2 év blogtermését átköltöztetni úgy, hogy a dátumok megmaradjanak. Régi blogszolgáltatóm legújabb akciója viszont hirtelen cselekedetre sarkallt: anélkül, hogy bármit átköltöztetnék, egészen egyszerűen mostantól itt folytatom tovább. A korábbi bejegyzések pedig továbbra is elérhetőek maradnak a régi helyen. Amennyiben érdekel(nek) valakit.:)