Ádám, Csöpi unokája a nyári szünetből 1 hónapot itt töltött. Megbeszéltük, hogy ezalatt legalább egyszer csapunk egy kerti partit. Nem esett állandóan az eső, de amikor mindenkinek jó lett volna, nyilván igen. A grillezés folyamatosan halasztásra került. Aztán eljött az utolsó hétvége, az utolsó lehetőség. Szombaton szép idő volt, ahogy kell. Biztosra vettem, hogy vasárnap eső lesz. Úgy tűnt, tévedtem. Délelőtt nagyon szép idő volt, sehol egy felhő. Csöpiéknek du. 3-ig programjuk volt, utána az időtől tettük függővé, hogy mi legyen. Mondanom sem kell, hogy ahogy közeledtünk a 3 órához, egyre rosszabb lett az idő. Biztos, ami biztos, a húst bepácoltam. Ha más nem, megsütöm a sütő grillező funkciójával, mert az is van.:)
Nem sokkal a magyar nagydíj után Csöpiék bejelentkeztek, hogy megérkeztek, jöhet a sütögetés, mivel az eső elállt, az ég kitisztult. Ha nem az utolsó lehetőség lett volna, valószínűleg hagyjuk az egészet, de mivel az volt, és nagyon rákészültünk, fogtuk a bekészített cuccokat, és átvonultunk. Mialatt Attila a tűzgyújtással volt elfoglalva, elkezdett cseperegni az eső. Na, ezen a ponton már nem voltunk hajlandóak feladni. Fogtunk egy esernyőt, eleinte azt tartottuk az éledező tűz fölé. Később Csöpinek szuper ötlete támadt: a grillsütő pihenésekor az esőtől való védelmét biztosító nylonzsákot csipesszel az ereszcsatornához és a szemben lévő szárítókötélhez erősítettük, a lefiggyedő részt partvissal kitámasztottuk. Igazi balkáni hangulatú előtetőt pattintottunk.:)
Mire ezzel végeztünk, és elégedetten szemléltük a végeredményt, az eső elállt, és már vissza sem jött. Magam előtt látom, ahogy a felhők ujjal ránk mutogatva, térdüket csapkodva röhögnek rajtunk, hogy milyen jól megszívattak bennünket azzal, hogy kicsavarták magukból a maradék vizet.:)
Legközelebb már tudni fogjuk, hogy kell esőben grillezni.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése