Tegnap délután igen szépen sütött a nap, ezért úgy gondoltam, gyorsan bedobok egy mosást, és meg is szárad. Eddig jó volt terv. Ott hibáztam, hogy elbíztam magam. Nagy merészen éjszakára is az udvaron hagytam a ruhákat lógva. Ez volt a baj. Éjjel félálomban úgy hallottam, mintha esne az eső. Kiugrottam az ágyból, tizedmásodperc töredéke múlva már az ablaknál álltam, és szomorún konstatáltam, hogy bizony, esik. Szegény ruhák bánatosan lógtak a kötélről, de az éjszaka közepén, pizsamában nem tudtam a segítségükre sietni. Fonnyadt arccal, és abban reménykedve, hogy reggelre eláll az eső mentem vissza aludni. Reggelre nem állt el, sőt. Attila éppen indult volna dolgozni, amikor elkezdett zuhogni. Jaj...
Adtam magamnak és az esőnek még egy kis időt, azt vártam, hogy legalább annyira elálljon, hogy a mosósufnit ronggyá ázás nélkül meg tudjam közelíteni. Miután ez 10 óráig nem következett be, fogtam a mosószert és az érmét, majd kivonultam. Egy rövid programmal újra átmostam az esővízzel és némi porral alaposan átitatott ruhákat. Maradt idő egy másik gyorsprogramra -egy érme másfél órán keresztül biztosít áramot a mosáshoz-, azalatt kicsit szárítottam a többszörösen átmosott ruhákon. Miután mindezzel végeztem, és éppen a gépből szedtem ki a ruhákat, különös dolog vonzotta magára a tekintetem. A mosósufni deszkái között besütött a nap. Mi a fene? Kikukkantottam a sufniból, megvizsgáltam az eget. Igen, az eső elállt, és igen, süt a nap, holott pár perccel ezelőtt még nem mertem elhagyni a lakást esőkabát nélkül. Gondoltam egy merészet, és kiteregettem a ruhákat a kötélre. Azóta kint lógnak. A nap megállás nélkül süt, időnként a szél is besegít a szárításba, úgyhogy meg kell jegyezzem, most jól döntöttem. Az más kérdés, hogy bár el kellene slattyognom a boltba, de nem merek mozdulni. Félő, hogy amit befordulok a sarkon, elered az eső. Kicsit még hagyom a ruhákat lengedezni a nyári szellőben -ennyi nekik is jár:)-, aztán véget vetek a napozásnak, és nekivágok a bevásárlótúrának.
Mi a történet tanulsága? Talán annyi, hogy majdnem 2 év után is meg tudom magam szívatni azzal, hogy elbízom magam az ír időjárással kapcsolatban.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése