Érdekes dolog ez a közös mosógép. Ha az ember túljut azon, hogy vadidegen emberekkel kell osztozni a rajta, még mindig marad az időbeosztás problémája. Az elején ezzel nem volt különösebb gond. Igaz, fölöttünk egy ukrán család lakott pici babával, és ők viszonylag sokat mostak, mégis meg tudtuk oldani. Mivel a nappali ablakából éppen a hátsó udvarra, ezzel együtt a mosósufnira látok, megfigyelhettem a lakótársaink mosási szokásait. Kitapasztaltam például, hogy a hátsó lakásban lakó görög(?) lány mindig szombaton reggel mosott. Tudtam, hogy akkor biztosan nem fogok mosni (reggel 8 körül kezdte a mosást), délután viszont nagy eséllyel pályázhatok a mosógép használati jogáért. Csupán gyorsnak kell lennem, és figyelnem.:)
Az utóbbi időben megváltozott a helyzet, és sajnos, nem pozitív értelemben. Az ukrán család elköltözött még tavasszal, a görög lány sem lakik már itt. Arra lehetne következtetni, hogy akkor egyszerűbb lett megszerezni a mosógépet. Pont ellenkezőleg. Az ukránék és a korábban lelécelő kínai csapat helyére becellázott egy halom mauritius-i. Fogalmam sincs, hányan vannak, de az biztos, hogy nem 3-an, mint ahogy azt a főbérlő tudja... Arra, hogy sokan vannak, abból következtetünk, hogy időnként olyan lármát csapnak éjjelente, hogy arra 3 ember nem képes. Ha úgy nézzük, hogy 3 srác lakik az egyik lakásban, és a 2 lány a másikban, akiket a főbérlő nem számolt a csapatba, az így is még csak 5 ember. Nos, láttam már egy középkorú nőt is, Attila szerint abból is van itt legalább 2... Tulajdonképpen nem is érdekel, hányan vannak. A nagyobb gond az, hogy ennek a halom embernek egy egész ruhaboltra elegendő ruhája van, és állandóan mosnak. Mosnak nappal, mosnak éjjel. Nem viccelek, tényleg volt, hogy hajnali 1 óra körül hallottam, hogy motoznak a sufninál, és beindítják a mosást.
Mindenezek mellé csak adalék, hogy a mosógép érmével működik. Egy érme másfél órára biztosít áramot a sufniban, ezalatt akár egyszerre is működhet a mosó- és a szárítógép. Érmét általában hónap elején veszünk, amikor kiperkáljuk a lakbért. Ha elfogy, és nagyon kell, vehetünk még, de ahhoz az kell, hogy a főbérlő vagy az alkalmazottja -kiderült, hogy valami családi szál fűzi őket össze- erre járjon. Ez az utóbbi napokban nem történt meg. A ruhák egyre halmozódtak a szennyestartóban. Vasárnap aztán végre a birtokunkba került -durva számítás szerint- 1 hónapra elegendő mosóérme. Nagyon valószínű, hogy ezzel más is így volt, ugyanis másnap délelőtt az olaszok teregettek.:) Fogtam egy nagy adag ruhát, és megközelítettem a mosásra kijelölt helyet. Pfff... a mosógép tele volt. Fogalmam sem volt, kinek ruhái forogtak a gépben. Otthagytam a ruhákat -ezzel jeleztem, hogy a közeljövőben szeretnék mosni-, visszavonultam a lakásba, és a nappali ablakán keresztül szemléltem a helyzetet. A mosógép és az érmés dobozka is jelzi, hogy mennyi idő van még hátra a mosásból, illetve az érme érvényességi idejéből. Az általam kiszámolt idő múlva ismét kimentem. Mosási szándékkal. Addigra kisakkoztam, hogy a mauritius-iaké a ruha. (Nem volt nehéz, hiszen időközben kivonult egy srác egy óriási kukászsáknyi szennyessel.) Semmi perc alatt mellettem termett az egyik srác, nyomában az egyik mamával. Szerencsére Attila éppen akkor ért haza a boltból, és hozta hátra a biciklit, így én sem voltam egyedül. Megérdeklődtük, mikor moshatunk. A srác lazán közölte, hogy amikor ők végeznek. Döbbent kérdésemre, miszerint ez a nagy zsák ruha kimosását jelenti, igennel válaszolt. Mondtuk, hogy nem. Nekünk is van szennyesünk, nekünk is kell mosni. Van 2 adag ruhánk, azt most kimossuk, utána megint övék a pálya. Attila még azt is hozzátette, hogy nem tudja, hányan vannak, de nagyon sok ruhájuk van.:) A srác csak helyeselt.
Az már csak hab a tortán, hogy a szárítógép kipurcant. Mivel tegnap délután, amikor lejárt a program, és kiaggattam volna a ruhákat száradni, leszakadt az ég. Fehéreket a szárítóba, feketéket a mosógépbe, érme bedobva, mindkét gép elindítva. Másfél óra múlva két adag vizes ruhát kaptam, mivel a szárítógép csak megforgatta a ruhákat, de nemhogy szárazak, még melegek sem voltak.:/ A szobai szárító dugig, éppen elfér rajta az összes ruha.
Ma süt nap, de a mauritius-iak tegnap kimosott ruháival van tele a szárítókötél. 2 nap múlva jön Bence. Remélem, az ágynemű addig megszárad!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése