Anna tudja

Amikor az ajtón beléptem, még nem sejtettem, mi vár rám. Pontosabban azt nem, hogy ma vár rám. A köszönésem Anna halkan fogadta, majd közölte, menjek a nappaliba, mert beszéde van velem. A család többi tagját kiküldte a szobából, becsukta az ajtót, én meg vártam a sorsom, mint egy halálraítélt. Azt hittem, közli velem, hogy utál. Nos, ezt így nem mondta. Helyette elkezdett nagyon gyorsan beszélni, aminek csak a felét értettem, de a kulcsszavakat kivettem: money... full time... stay.. don't go... Édes. Felajánlotta nekem az összes pénzét, plusz teljes munkaidős állást, csak maradjak. Igyekeztem megmagyarázni neki, hogy az én otthonom ott van, ezenkívül a családom is. Hihetetlen a kiscsaj. Látom rajta, hogy felfogja, érti, hogy nem miatta megyek haza, nem azért, mert őt akarom itthagyni. Érti, de szomorú. Próbál maradásra bírni. Bevetette az érzelmi zsarolást is, ha nem is tudja, mi fán terem. Nevezetesen elkezdte felsorolni, mi minden fog nekem hiányozni, és figyelte az arcom. Saját magával és a szüleivel kezdte. Aztán jött Crystal. Tudja, hogy szeretem azt a macskát. Amikor látta, hogy eddig Crystallal tényleg nem számoltam, megragadta a témát, és rátett még néhány lapáttal. Csak sorolta, sorolta, hogy nem hallom majd Crystal dorombolását -ezt illusztrálta is-, nem látom majd a kiscicáit. Itt megjegyeztem, hogy ő sem biztos, hogy látni fogja őket, hiszen Crystal fiú. Ekkor jött a megkérdőjelezhetetlen Anna-féle érv, miszerint ismeri a barátnőjét. Igazat kellett neki adnom.:)

Nem volt morcogás, csak szomorkodás. Főleg, amikor azzal jött, hogy nem megyek érte az első tanítási napon. Nos, mondtam, hogy akkor még itt leszek. Később Veronicaval azt beszéltük, hogy az lenne a legjobb, ha már csak a jövő héten mennék, de mondtam neki, amit Annaval beszéltünk. Majd ők megbeszélik, eldöntik, hogy legyen. Ez már nem rajtam múlik.

Anna elkérte a lakás- és e-mail címemet is, hogy tudjon nekem írni. Örülök, hogy ő ajánlotta fel.:)