Ma szerda van. Jövő csütörtökön ilyenkor -a menetrend szerint- már lassan landolok Budapesten. Ez azt jelenti, hogy pontosan 1 hetem van még a dublini életből. Kettős érzéseim vannak. Egyrészt várom, hogy menjek, hiszen otthon vár a családom, a barátaim, és minden, ami az életem 31 évét jelentette. Másrészt itt kell hagyjam Attilát, Annat, és mindent, ami az életem utóbbi 2 évéhez hozzátartozott. Összehasonlíthatatlan a különbség a 31 és a 2 év között, de mivel az utóbbi a mostani -ez így elég hülyén hangzik-, nem könnyű hátrahagyni.
Még annyi dolgom van. A pakolás csak félig van készen. Kb. ugyanúgy, ahogy 2 hete elkezdtem, majd abbahagytam, mivel úgy gondoltam, még sok időm van. Akkor még tényleg sok volt. Most már nincs.
Nem túlzás, ha azt mondom, minden napom be van táblázva. Holnap és holnapután megyek Annahoz. Igaz, hogy csak délután, mégsem lesz időm délelőtt pakolni, mert valamikor be kell mennem a városba, hogy beszerezzem még azokat a holmikat, amiket az otthoniak kértek. Olyan is van, amit magamnak szeretnék. Némi ír emléktárgy. Tudom, van elég lomom, de akkor is kell és pont.:D
Szombaton nem megyek sehova, estére várom az embereket a játékra, nem akarok kapkodni. Addigra a bőröndöket is el kellene pakolni, szóval mindenképpen a mai nap a legalkalmasabb a csomagolásra. Nincs olyan, hogy maguktól összehajtogatódnak, bepakolódnak, elcsomagolódnak a ruhák, és még a zipzár is összehúzódik a bőröndön?:D
Vasárnap kirándulás. Ha törik, ha szakad. Ha esik, ha fúj. Még mindig nem tudom, merre, de egyre jobban húzok Howth felé.
Jövő hétem kezdődik az iskola. Tegnap Veronica megkért, hogy annak ellenére, hogy korábban úgy beszéltük, már csak a héten menjek, ráérnék-e jövő héten is menni. Van már egy lány a helyemre -ezt rossz volt hallani, de nyilvánvalóan kell nekik valaki-, de jövő héten még nem tud menni. Ír. Egye fene.:) Szívesen megyek. Örülök, hogy mehetek az első iskolanapon. Persze, a pakolást fel kell gyorsítani, mert jövő héten már nem lesz idő rá, mégsem bánom, hogy kevesebb időm lesz.
Anna továbbra is egy tündér. Nem felesel, eszébe sem jut. Néha a szemem sarkából figyelgetem, és összevetem azzal a képpel, ami a fejemben él az 1-1,5 évvel ezelőtti Annaról. Megnőtt. Külsőleg és belsőleg is. A játékai is megváltoztak. Tavaly a kutyák, macskák, lovak és babák barátok voltak vagy testvérek. Most mindegyiknek van férje, felesége, barátja, barátnője, vagy éppen gyereke.:) Ma egy olyan színdarabot adott elő a kiskutyákkal, amiben a főszereplő több barátnőt tartott, mindegyiket elhívta a parkba.:) A végén kiderült, hogy a lányok testvérek, és jól ellátták a hősszerelmes baját. Csak pislogtam.:) Ez már egy új generáció...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése