Átvert galamb

Bence első Dublinban töltött napjának délelőttjén szépen sütött a nap. Javasoltam, hogy menjünk a St. Stephen's Green parkba, mert ki tudja, milyen idő lesz az elkövetkező napokban. A St. Stephen's Green mindig az éppen aktuális virágoktól színes. Tavasszal tele volt tulipánnal -imádtam:)-, most rózsaszínes-pirosas begóniák -ha jól ismertem fel:)- vannak a szépen rendbentartott ágyásokban. Szeretem ezt a parkot.

Mivel a buszmegálló a Grafton Street egyik végén van, a park pedig a másikon, és a parkozás után felmentünk kávézni a Starbucksba (Grafton Street közepén), majd Attilát összeszedtük Mollynál (Molly Malone szobra), és elmentünk ebédelni a St. Stephen's Shopping Centre-be, a délelőtt és a kora délután gyakorlatilag a Grafton Streeten való oda- és visszamenetélésből állt. Dublinban 2 bevásárlóutca van: a Henry és Mary Street, illetve a Grafton Street. Az előbbi emberközelibb, vagy inkább azt mondanám, sokkal inkább pénztárcabarát. Elérhető árakon lehet vásárolni ruhákat, ajándéktárgyakat, mindenféle cuccot, míg a Grafton Street és üzletei elsősorban a turistákra épül(t). A két olcsó(bb) ruhákat árusító ruhabolt (Penneys és Dunnes Stores) egyike sincs a Grafton Streeten, míg a Henry Streeten mindkettő van. Nagyobb százalékban található viszont drága ruha- és ajándékbolt. Az egyik ilyen a BT2, amelyben csak azért voltam párszor, mert az emeleti rész felét a Starbucks foglalja el, amit viszont nagyon szeretek. Jól lehet az ablak melletti asztaloktól figyelni az utcán hömpölygő tömeget, keresni a legviccesebb öltözéket. Szemétség ide vagy oda, nem tagadom, hogy időnként alig tompított kiáltással, egymás oldalbaböködésével hívjuk fel egymás figyelmét egy-egy érdekesebb összeállításra.:)

Kávézás után indultunk Mollyhoz, hogy találkozzunk Attilával, amikor elmentünk a James Joyce szobornak "öltözött" ember mellett. Már korábban kiszúrtuk, hogy a szokásosnál is élethűbbre sikerült az öltözék, de az igazi elismerés egy galambtól érkezett. A szobor mellett elhaladva ugyanis érdekes jelenségre lettünk figyelmesek. Nevezetesen egy galamb álldogált a szobor fején.:) Egyik lábát felhúzva, teljes békében nézte az egyre növekvő, mosolygó embertömeget. Amikor a szobor lehajolt egy kisgyerekhez, ezzel megtörve a teljes mozdulatlanságot, galamb barátunk nem szállt el ijedten, hanem letette a másik lábát is, kitámasztott, és igyekezett nem leesni. Miután a szobor visszaállt az eredeti pózba, galambunk elégedetten visszahúzta az egyik lábát. Helyreállt a rend.

Szeretem a Grafton Street szobrait. Órákig képesek teljesen mozdulatlanul állni, hogy aztán hirtelen kihajolva egy járókelő elé halálra rémítsék őt. Szerintem viccesek.:)