Egészen pontosan 2 hetem van az indulásig. Egyre gyakrabban kezdődik úgy egy-egy mondat, hogy Még utoljára..., Ez lesz az utolsó... Ma az utolsó külföldön eltöltött nemzeti ünnep napja van. Úgy értem, külföldi lakosként eltöltött. Otthon nagyban zajlanak a ünnepségek, hömpölyög a tömeg a Várban, a Mesterségek Ünnepén, 4 napos hosszú hétvége van. Itt csak azért tudom, hogy milyen nap van, mert ránéztem a naptárra. Se koncertek, se ünnepségek, se tűzijáték. Persze, március 17-én meg otthon nem volt semmi, amikor Dublin belvárosában tobzódtunk a felvonuláson, úgyhogy 1-1.:)
Kicsit összeugrik ugyan a gyomrom, ha arra gondolok, újra testközelből élvezhetem a magyar nemzeti ünnepek ünneplését, mégis jó lesz hazamenni. Nem arról van szó, hogy nem szeretem az ünnepeket, hanem az ünneplés, emlékezés módjával van bajom. Hozzá kell szoknom. Újra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése