Veronica írt egy sms-t, hogy visszajöttek, Anna alig várja, hogy találkozzunk, és megkérdezte, ráérek-e ma délután 2-kor. Jaj. Persze, hogy ráérek, és nagyon kíváncsi vagyok már rájuk, az élményeikre, de azért tartok is a beszélgetéstől. Tudom, nem kellene, az élet megy tovább és egyéb közhelyek, mégis izgulok. Izgulok, mert nem szeretnék rossz viszonyban elválni tőlük. Kíváncsi vagyok, mi lesz ebből a kislányból. Annyi minden érdekli, és annyi mindenben jó.
Szóval, ma délután túlleszek a beszélgetésen, amitől 2 hete görcsbeugrik a gyomrom, valahányszor eszembejut, és gyakran eszembe jut(ott) mostanában.
Olyan jó lenne, ha néha maguktól megoldódnának a kellemetlen problémák. Ja, kellemes problémák nem is léteznek...
várlak haza! - majd mesélek a "kellemes problémákról" ;):) mindenképp meséld majd el, hogy reagáltak veronicáék.
VálaszTörlés-mitzi-