Anna később ért haza. Amikor mentem, még nem volt otthon. Veronicaval beszélgettünk. Hihetetlen jó fej. Adott valami hummusz-féle cuccot is, mert olyan sokat csinált, hogy tuti nem fogy el náluk. Aztán később odarakta az egészet, mert megkérdeztem, van-e benne tejtermék, mivel újra elkezdte a méregtelenítő kúrát, az pedig nem engedi a tejtermékeket. Miután erre rádöbbent, odapakolta nekem az egészet. Esküdöztem, hogy nem olyan célzattal kérdeztem rá a tejtermékekre, mert az egészet akartam volna, de csak mosolygott, hogy tudja, és köszöni, hogy szóltam.:)
Mondta, hogy Anna még nem tudja, hogy itthagyom őket. Csodálkozva mondtam, hogy azt hittem, tudja, mivel úgy ugrott ki hétfőn a kocsi mögül, hogy mindent hallott. Nos, Veronica szerint azt csak úgy mondta, és a keddi pár perces duzzogás azért volt, mert titkolóztunk előtte. Jaj. Azt hittem, már túl vagyunk a nehezén, de ezek szerint még nem. Nem is tudom, mikor lenne a legjobb elmondani neki. Persze, Veronica fogja elmondani, nem én, csak gondolkozom. Ha most, az sem jó, hiszen még 2 hétig megyek hozzájuk. Utolsó nap sem jó, mert akkor nincs ideje feldolgozni, és az első durca idején jövök el, nem lenne időnk újból összebarátkozni.
Veronica tegnap feladott egy hirdetést a gumtree-n, hogy childminder kerestetik. Nagyon rossz volt hallani. Ha megtehetném, magammal vinném őket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése