Ítélet

Túl vagyok rajta. Nem volt könnyű. Nehéz volt.

Amikor közelítettem az ajtóhoz, Anna meglátott az ablakon keresztül, kirohant, átölelt, legalább 1 percig nem eresztett. Csak álltam, és rohadt rosszul éreztem magam. Aztán rátett még egy lapáttal azzal, hogy hozott nekem ajándékot, amit a saját pénzéből vett. Szerettem volna elsüllyedni azon nyomban. Kaptam egy édes cicás táskát. Elmondta a vásárlás körülményeit, én meg csak hajtogattam, hogy köszönöm, és mennyire aranyos, és egyre jobban utáltam magam. Próbáltam Veronicaval beszélni, de Anna mindig a közelünkben ficegett, és nem akartam csak úgy, félmondattal odavágni, amikor éppen Anna a másik szobában volt. Kérdezett valamit Veronica arról, hogy milyen volt a hónapunk, vannak-e terveink. Meglepődtem kicsit a terveinkre vonatkozó kérdésen, mintha hallott volna valamit. Halkan annyit mondtam, hogy ami a terveket illeti, szeretnék vele beszélni. A szemem sarkából Annara néztem, és hozzátettem, hogy később.

Nos, Veronica okos nő. Amikor hazaértek, és búcsúzkodtunk, bizonyára feltűnt neki, hogy nem tendálok a bejárati ajtó felé, ahogy általában. Amikor Anna elment megetetni a macskát, Veronica rámnézett, és megjegyezte, hogy említettem, szeretnék neki mondani valamit. Javasolta, menjünk és járjunk egyet a ház előtt. Nem lepte meg, amit mondtam, hiszen -mint említettem-, okos nő. Már akkor sejtette, hogy a lelécelésről szeretnék beszélni, amikor jeleztem, hogy beszélni szeretnék vele. Anna kétszer szaladt utánunk, amíg lassan az Eaton Square felé sétáltunk, Veronica kétszer küldte vissza, hogy beszélgetünk.

Megbeszéltük, hogy nem volt könnyű a döntés, és rettenetesen szemétnek érzem magam. Veronica nagyon jól állt a dologhoz. Azt nem mondom, hogy ugrálva tapsolt, de majdnem ő vigasztalt, hogy ne érezzem magam rosszul. Megbeszéltük, hogy először a férjének mondja el, és ketten megkeresik a megfelelő időpontot, amikor Annaval is közlik. Nos, Anna leegyszerűsítette a dolgokat, ugyanis amikor egy See you tomorrowval elköszöntünk egymástól, kiugrott az egyik kocsi mögül, és közölte, hogy nem szép dolog a gyerek háta mögött megbeszélni, és különben is mindent hallott. Pffff... Veronicaval csak csendben egymásra néztünk, de nem mondtunk semmit. Csak egy halk Annat tudtam kinyögni, ő pedig elém állt, összefonta a kaját maga előtt, és közölte, hogy mindent hallott és nem volt szép. Figyeltem az arcát. Nem láttam rajta undokságot. Sokkal inkább valami olyasmit, mintha felfogta és elfogadta volna, hogy megyek, csak jelezte, hogy nem tetszik neki. Azt még nem tudom, hogy maga a lelécelés nem tetszik neki, vagy az eljárás. Majd kiderül. Szeptemberig még megyek hozzájuk, közben keressük az utódomat.

Említettem, hogy volna egy jelentkező:), Veronica csak annyit fűzött hozzá, hogy olyan embert szeretne, aki a közelben, Dublin 6-ban, Terenurehoz közel lakik, aki gyalog is könnyűszerrel megközelíti a házukat és az iskolát. Ha valaki ezeknek megfelel, kedve is volna hozzá, vagy ismer olyat, akit érdekelne, ne tartsa magában az információt. Tudom, nem mindig kedvesen írtam Annaról, de alapvetően egy szeretnivaló, huncut, 8 és fél éves szöszke.